Híraddikt

Zaklatott életünkben vannak olyan pillanatok, mikor végső kétségbeesésünkben a telefonért nyúlunk, és tárcsázunk...

A telefonos játékok alapvető igényeket elégítenek ki, egyfajta sikerforrásként működnek a mai szeretet- és figyeleméhes világunkban. Arra az egyszerű emberi tulajdonságra épülnek, hogy szeretünk kapni (főleg ingyen), és persze nyerni, ugyanakkor szeretünk bosszankodni azon ha nem nyerünk. Valljuk be, a betelefonálós játékok úgy rosszak, ahogy vannak, nem szórakoztatnak, csak átverik a szerencsétlen embereket, hatalmas pénzösszeggel kecsegtetve. Sokan épp azt nem veszik észre, hogy a betelefonálás maga úgy szívja a pénzt, mint egy porszívó, és alaposan megkopaszt minket, ha nem figyelünk. Kezdetben alapvető elvárás volt az ilyen típusú műsorokkal szemben, hogy szórakoztasson. Mára a szórakoztatásról szó sincs, tisztán anyagi érdekek vezetik a csatornákat ilyen műsorok elkészítéséhez.

Hogy süllyedhetett ilyen mélyre ez a koncepció? Ebbe tekintünk most bele.

A kezdetek:

   A kezdet: Rózsa György Kapcsoltam-ja

Magyarországon az ilyen típusú játékok még a rendszerváltás előtt megjelentek, persze a maguk „hungarikum” módján. A legendás Kapcsoltam volt a jelenlegi rendszer ősatyja, mely főlént azért lett népszerű, mert Rózsa György vezette, aki stílusával maradandót alkotott. Mégis nem magára a műsorra emlékeznek a legtöbben, hanem a fergeteges Gálvölgyi János féle paródiára:

A műsor maga egy fordított telefonálós játék volt: a telefonkezelők találomra felhívtak valakit az országban – ami az akkori viszonyokat tekintve Budapesten kívül elég nehéz volt -, ha vállalta a játékot kapcsolták a műsorvezetőhöz, aztán a játékos addig válaszolt kérdésekre, amíg a „Zsiguli-lámpa” le nem állította. Erre azért volt szükség, hogy minél több ember juthasson játékidőhöz. Két játékos között meg Rózsa György próbálta elütni az időt – sikerrel.

Ezzel véget is ért a telefonos játékok kezdeti korszaka, mert a kiteljesedést egy leomló berlini fal kettétörte. Így a nyugati világ érdeme és mocska egyszerre áradt hozzánk minden szűrő nélkül. A játék platformokról nem is beszélve.

(További korabeli műsorokról bővebben: http://www.origo.hu/teve/20090722-regi-telefonos-vetelkedok-kapcsoltam-otodolo-torpedo-elektor-kalandor.html)

06-91-33-55-33

Ez a műsor jelenleg az RTL Klubon fut hétköznap dél után, kb. fél kettőig (2009, júliusi állapot). Véleményem szerint a legszínvonalasabb az összes közül. Indoklás: 1) a műsor nem unalmas 2) viszonylag jók a műsorvezetők 3) a nyerési arány elég magas. Tehát kaptunk egy tisztességes műsort, ahol az ember nem őrjöng attól, hogy a műsorvezető az arcába ordítja azt, hogy „Telefonálj azonnal, vagy megdöglesz!” (a mondat sosem hangzott el a tévében, de később meglátjátok: erre nagy az esély).

A műsorvezető (Szakál Miklós és Valkó Eszter – helyette újabban az ex-Barátok köztös Maranecz Fruzsina) egy rendesen kibútorozott stúdióban ücsörög, vagy sétálgat, és buzdítja a jónépet a pénznyerésre. Közben elcseveghet a stábbal – Miki ezt rendszeresen meg is teszi -, elolvashatja az SMS csíkot – ahová a játékban nem résztvevők írhatnak a műsorvezetőnek. Egy időben a stáb egyik tagja – polgári nevén „Lali manó”, fajtáját tekintve piros, görkoris telefon – is kommunikált Mikivel, vagy Eszterrel, de mostanság csak telefonálásra buzdít, és szól a műsorvezetőnek, hogy emelje a nyereményt.

A játékokról

Van szimpla összekevert betűs, képjáték – utalás egy szóra -, szólánc, stb. Ötletesnek tartom a Fekete, fehér, igen, nem játékot, ahol a telefonálónak ezen szavakat kell mellőznie egy teljes percig, úgy, hogy lehetőleg aktívan beszél – mintha egy kötetlen beszélgetésben venne részt. Miki ebben a játékban nagyon profi, rendszerint csőbe is húzza a telefonálókat. Itt éppen nem

Létezik még szópiramis is, ahol a tíz betűből ki kell szedni ötöt, azt értelmes, magyar szóvá összerakni – ragozott, vagy szótári alakban –,és rögtön nyersz, ha az így összerakott szó nem hangzott el korábban (nincs felírva egy fehér táblára a stúdióban) . Ennél egyszerűbben pénzt nyerni nem lehet, ráadásul a vége felé a nyeremény elérheti a 200.000 forintot is, ami egy átlagfizetést is kitesz! Összesítve: ez a műsor tűrhető, bár szerintem Szakál Mikinek sürgősen kell valami más, ahol kipróbálhatná magát. Valkó Eszter meg… hát nem a szívem csücske. Mindenesetre, ha ilyen marad a 06-91-33-55-33, akkor nincs nagy baj, csak cseréljék le a címet, és csökkentsék a telefonálás díját!

Többet ésszel!

Na, ez az a műsor, amitől legszívesebben felvágnám az ereimet, vagy a műsort magát küldeném pokolra. Élő példa arra, hogyan lehet pénzt kisajtolni a szűklátókörű emberekből egy pillanat leforgása alatt. Tovább megyek: egyenesen bűncselekménynek minősíteném, államilag legalizált rablásnak!

Döbbenetem csak tovább fokozódott, mikor a TV2 Napló című műsora révén kiderült, hogy ezt a formátumot 24(!) országnak adták már el, Magyarországról sugározzák, itt élő külföldi anyanyelvi „műsorvezetőkkel”! Az élő példa (alias kiket is foglalkoztatnak az ilyen szennyekben):

Ha csak rá gondolok erre, akkor minden negatív emberi érzelem egyszerre száll meg, és már kínomban röhögök a képernyő előtt. A műsor más címmel más csatornákon is fut(ott), de a műsorvezetők valahogyan mindig ugyanazok voltak – ezért gyanús, hogy egy formátumnak X variációja létezhet egy időben. A mélypont az volt, mikor a Spektrum (!) csatorna egy órás szünet gyanánt adta le ezt a borzalmat, amit szerencsére az ORTT azonnal le is vetetett, mert a csatorna programjai közé nem volt beilleszthető – hiszen ismeretterjesztő csatornáról van szó.

Lássuk, mitől olyan rossz a műsor. Az ATV-s verziót egy szőke, egy hosszú barna hajú, egy göndör barna hajú nő, egy ló, és egy „VV Leó” hasonmás vezetik felváltva. Az ő dolguk az, hogy buzdítsanak arra, hogy minél többen telefonáljanak be. Közben a nők hatalmasakat pislognak a kamerába, sopánkodnak a telefonálók hiánya miatt – amit a rendező sugall -, ezerszer az adás alatt visszaszámolnak, majd elnémulnak egy időre. Mindezt egyértelműen utasításra teszik, hogy egyre többen telefonáljanak - hiszen az hozza a hasznot -, amíg az adás legeslegutolsó percében be nem kapcsolnak egy szerencsétlent, aki végre benyögi a megoldást. A játék forgatókönyve mindíg ugyanaz, semmi egyedi nincs benne.

Röviden a műsor menete: köszönés, a játék feladása. Elkeseredés a betelefonálók hiánya miatt, nyereményemelés. Kezdeti stádiumban a bónusz nyeremény nyereményhez csapása. Fokozódik a hiszti, nyeremény-, és bónuszemelés felváltva. Egy órával az adás vége előtt fenyegetőzés az adás végének közelségével („El kell búcsúznom!”). Visszaszámlálások tömkelege, újabb hiszti, nyereményemelés. Adás vége előtt 2-3 perccel játékos bekapcsolása, aki megnyeri a nyereményt - de a bónuszra esélye sincs – majd a műsorvezető lenyugszik, és egy kis integetéssel VÉGRE elköszön.

Ehhez nincs mit hozzáfűznöm… Két és fél órán át megállás nélkül kiszívják az emberek agyát, megcsapolják a pénztárcáját elveszik a tévénézők életerejét, és maradandó pszichés károsodást okoznak az olyan eszelősöknek, akik ezt kibírják – így nekem is. És ezt az ATV hétköznap kétszer is megteszi: egyszer ¾ 2-től kb. ¼ 5-ig, és este ¾ 12-től negyed kettőig – utóbbit hétvégén is. Kérdem én ki az az őrült, aki ilyenkor még betelefonál, remélve, hogy nyer valamit, de helyette semmit sem kap? A jelek szerint elég sokan, főleg az ötventől hetvenig terjedő korosztály – a legsebezhetőbbek. Ezek az emberek pénznyerésre játszanak, aztán úgy átvágják őket, hogy bele sem merek gondolni a következményekbe.

A játékok erre épülnek. Mindegyik primitív, egy részük pedig egyszerűen megoldhatatlan, vagy több megoldása is van.

Például: találja meg a „k” kezdőbetűs szavakat, amik a konyhában vannak; találjon „m” betűs szavakat; adja össze a számokat és hasonlók. A „műsorvezető” egyre többet segít, aztán már majdnem megadja a megoldást, végső aduászként pedig már a rossz megoldásért is ad valamennyi pénzt. A megoldások pedig néha olyanok, amiktől a fejemet fogom és a hajam is égnek áll. Mandulalekvár – ilyen nem is létezik-, vagy kókuszcsók – ki gondol erre késő este az ágyban heverve? De a készítők szentül meg vannak győződve helyességükről: annyira, hogy amíg az általuk feladott szó/szám el nem hangzik, addig nem adnak minimális nyereményt senkinek, csak a válasz után elvágják a vonalat, azt’ jó napot (Nagyon jó, köszönöm, hogy játszott velem!/Nem erre gondoltam, de nagyon jó!)!

Összesítve az egész műsor, a műsorvezetőkkel az élen, és minden körítés, ami a műsorban van – még a háttérzene is – primitív és idegesítő. Aki teheti, azonnal kerülje el ezeket a borzalmakat, és nézzen inkább valami mást helyette!

Azért egyszer nézzetek bele, hogy lássátok: amiket írtam az nem vicc, hanem a kegyetlen valóság! Elrettentésként és búcsúzásul álljon itt egy részlet a műfaj legaljáról. Van még hova süllyedni?

GZ