Híraddikt

1922-ben volt egy film, a Nosferatu, eine Symphonie des Grauens, amely a filmtörténelem talán legjobb vámpíros mozija máig - és az első, ami fennmaradt. Bram Stoker regényének sajátos átirata a mű, melyet Friedrich Wilhelm Murnau, a kor fantasztikus német rendezőzsenije készített.

1979-ben a németek újból feldolgozták e történetet, s megszületett a Nosferatu: Phantom der Nacht. Színes képpel, hanggal és az eredeti regényhez méginkább ragaszkodva.

20 évvel ezután Hollywood egy izgalmas projektbe vágott bele. Harmadszor is elkészítették a Nosferatut, ami nem is a Nosferaturól, hanem annak forgatásáról szól - nagyszerű színészek, feszült hangulat és egy valósággá váló városi legenda - ez a Shadow of the Vampire.

87 évvel ezelőtt a gyerekcipőben járó mozi nézői közt futótűzként terjedtek a pletykák, miután megnézték F.W. Murnau legújabb alkotását. Orlock gróf rémtetteit látva még manapság is borsódzik az ember háta, ugyanis a címszereplőt alakító Max Schreck annyira élethű vámpír lett (Már ha írhatok ilyet, hiszen ki tudja, milyen egy valódi vérszívó?), hogy korának közönsége elkönyvelte őt valóságos vérszopónak. Azt is állították, hogy csak ebben az egy filmben szerepelt, pedig egy tapasztalt színházi és filmszínészről volt szó.

A leginkább Marilyn Manson klipeket rendező E. Elias Merhige, Steven Katz író és Nicolas Cage producer urak abból indultak ki, hogy mi lett volna, ha az 1936-ban elhunyt színjátszó (akinek neve egyébként németül terrort jelent) tényleg vámpír lett volna.

Tehát Murnau, a filmkészítés nagymestere (John Malkovich) karöltve a producer Grauval (Udo Kier) és a helyettes operatőr Wagnerrel (Cary Elwes) új mozit forgat - a nemrég elhunyt Bram Stoker vámpírokról szóló regényéből készített átirattal.

Balra látható a rendező úr eredeti arcképe, jobbra filmbeli portréja.

A forgatás nagy titokban zajlik, a sajtó semmit se tud, a rejtélyes főszereplőről, a gróf alakítójáról pedig csak kósza pletykák keringenek a stábon belül - amiket főként a másodlagos főszereplő, Gustav (Eddie Izzard) terjeszt. Miután minden olyan felvétel elkészül, ahol nem szerepel a vámpír, elérkezik az idő, hogy a forgatócsoport megismerje Schrecket (a rendkívül megnyerő Willem Dafoe).

Bal oldalt a '22-es Nosferatu Orlockja, vagyis az őt játszó hús-vér Max Schreck, jobbján pedig a Dafoe által életre keltett verziója.

A gróf megformálója ha lehet, még Murnaunál is titokzatosabb. Teljes sminkben és jelmezben járkál, egy percre se lép ki a szerepéből és csakis éjszaka játszik. Felbukkanása után pedig sokasodnak a különös balesetek. Például az operatőr többször is rosszul lesz, stábtagok tünedeznek el és a helyi lakosság is nyugtalan.

Vajon kicsoda valójában a félelmetes Schreck?

Az első 5 perc a főcímmel megy el, ami nem valami jó. A cselekmény is lassan indul be, de aztán! A feszültség szinte tapinthatóvá válik, ahogy haladnak előre az események.

El sem tudom mondani, mennyire jól játszik. Egyszerűen szavak nincsenek rá - szóval Kriszcsön Bél és rábört pettinszon elsüllyedhet a föld alá.

Malkovich szokásosan energikus, ő is rendkívül meggyőző.

A többiek is hitelesen alakítják a múlt század eleji német filmgyártás krémjét. Kier folytonos aggodalmaskodása, Izzard szeszélyessége és Elwes érzéketlensége is kitűnő.

A finom utalások, a körömpiszoknyi erotikával karöltve csak erősítik a borzasztóan erős látványvilágot és a hozzá kellőképpen illő, a kor szellemét idéző zenét.
Ami viszont igazán félelmetessé teszi a mozit, az a végkifejlet és hogy tulajdonképpen ha megnézed, Schrecknek fogsz szurkolni, hogy minél előbb tegye el láb alól ezt az undorító alakokból álló, mocskos gyülekezetet. Én legalábbis így voltam vele, de én mindig a negatív szereplőnek drukkolok:)

Elképesztően jó film, ahhoz képest, hogy az amerikaiak először nyúltak a Nosferatu-sztorihoz vele.

imdb.com felhasználói szerint: 6.8/10

Szerintem: 6/5 (Nem szoktam hatost adni olyan mozikra, amiket elsőként látok, de ez rögtön a kedvenceim sorába lépett!)

És a trailer: