Híraddikt

A kedves kertévék jó szokása szerint előbb a második részt vetítik mindenből. Erre mondaná Jaques Fos, hogy: "Fúj parasztok!"
Lényegében ugyanaz játszódik ebben, mint az Airplane!-ben, azaz az első részben. És majdnem olyan vicces is.
Csak a helyszín változik, most ugyanis a Holdra készülnek hőseink egy űrhajóval. Azt még tudni kell, hogy a szereplők ha lehet, ezúttal még hülyébbek. Például Ted Striker (Robert Hays), aki a diliházból szökik meg, amikor tudomására jut, hogy melyik géppel akarnak a Holdra repülni. Ő tesztelte annak idején, és tudja, hogy még nincs vele minden rendben. Ennek ellenére felszáll az űrsikló vele, sok ártatlan utassal és a főpilótával (Peter Graves), aki nincs teljesen a helyzet magaslatán. Ott van még a gépen Elaine (Julie Hagerty), akit egykoron gyengéd szálak fűztek Tedhez. És szintén a gépen tartózkodik egy őrült, aki fel akarja robbantani a gépet. Őt nem más, mint a Sonny és Cher produkció egyik fele alakítja. Annyit elárulok, hogy nem Cher az.
Minden összeomlik, amikor a számítógép átveszi a hatalmat a repülő fölött, minden létező pilóta eltávozik az élők sorából, és végképp kitör a pánik, amikor az utasok tudomásásra jut, hogy elfogyott a kávé. Ja, és megállíthatatlanul közeledik a gép a Nap felé...

A Földön azonnal intézkedni kezd mindenki. McCroskey (Lloyd Bridges :)) egyik cigiről gyújt a másikra, egymás után dönti le a whiskeyket, és próbál segíteni a Holdjáraton. Megtudja, hogy egy bizonyos Striker van a gépen, aki annak idején már sikeresen lehozott egy személyszállítót, de a Macho Grande fölött nem volt ilyen szerencsés...mindegy, csak ő tud tenni valamit. Le kell tenni a gépet valahogy, ezt gondolja Murdock kapitány is (William Shatner), ám őt meg a sok idegesítő kattogó és csipogó és villogó és csipogó és kattogó és villogó és kattogó gomb akadályozza meg ebben. Vajon együtt tudnak-e ők hárman működni és vajon sikerül-e megmenteni az utasok életét?

Senki és semmi nincs biztonságban a röhögéstől. Igazi régi poénokon hahotázhatunk kedvünkre, néhol nem árt az angoltudás sem, hogy teljesen üljön egy adott vicc. Gyönyörködhetünk a hetvenes évek végét idéző frizurákban, Lloyd Bridges "tönkremenetelében", a korabeli komcsi híradók bájában, egyszóval felhőtlenül szórakozhatunk. De azért az első részhez nem mérhető a sikere.

És még egy fontos közlendő: Nyugodj békében Jacko!

Itt pedig egy feszültségektől sem mentes jelenetet tekinthet meg a kedves olvasó, melyben ugyanakkor a XXI. század technikai vívmányait megszégyenítő kommunikációs eszköz is bemutatásra kerül. "Villanyt!"